Másnap

– Csapolhatod! – szólította meg a csapost a szokásoknak megfelelően.

– Nem megy – válaszolta a Csárli, a csapos, akinek senki sem tudta az igazi nevét.

– Már mér ne menne? – kérdezte Lajos.

– Talán elfelejtetted, hogy mentél ki az este? Ja, persze, hogy elfelejtetted, amit nem is csodálok, mert nemcsak a szokásosat ittad meg, hanem pálinkáztál is rendesen. Aztán mikor tántorogtál kifelé, még visszaszóltál, te itt aztán több sört nem iszol.

– Ilyet mondtam volna? Tényleg be lehettem baszva! Nem gondolhattam komolyan. Ilyet csak átmenetileg zavart tudatállapotom mondathatta velem. Felejtsük el! Csárlikám, szánj meg, tölts meg nekem egy korsót sörrel!

– Nem tehetem Lajoskám, mert azt is mondta, hogy a repedtsarkú anyját annak, aki neked még egyszer sört ad.

– Ne csináld már ezt velem, mert itt döglök meg szomjamban egy lépésre a sörcsaptól.

A csapos széttárta a karját és megismételte:

– Nem megy Lajoskám, nem tehetem, már csak az édesanyám emléke miatt sem.

– Könyörülj rajtam!

– Na, nem bánom! Lajos, ha bocsánatot kérsz az összes jelenlevőtől és engem meghívsz egy sörre, megengedem, hogy beállj a pult mögé, és kiszolgáld magad. Így nem sérül édesanyám emléke és te sem halsz szomjan.