Olvasási idő: 4 perc

Azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy nem a beszélgetés, hanem a piázás miatt támasztjuk együtt a pultot. Mondhatom én a legjobb barátomnak, hogy nem szeretek már kocsmába járni, inkább otthon iszom, nem hiszi el. Pedig tényleg nem szeretek kocsmába járni. Ott lenni – ha nem is mindig – már igen. De keresztül utazni a szutykos városon, hogy egy komfort nélküli helyen drága sört igyak, ami már megpimpósodott a hordóban álldogálástól, amit a pincér lök elém unott mozdulattal, ezt csak a legjobb barátjáért vállalja az ember.

A legjobb barát valahogy mindig előbb ér nálam a kocsmába, mikor beérek a sörözőben már issza a sörét és osztja az észt. A csapos meg hallgatja. Vagy, ha vannak vendégek, azok is. Mert a barátom a szociális ivó és mindenkivel szóba áll, aki hajlandó beszélgetni vele. Megy a duma, többnyire a sörökről, a piálásba belehalt régi szesztestvérekről, néha intellektuélis dolgokról, filmről, vagy irodalomról és persze legtöbbször a semmiről. Az ember rákényszerül a részegségre, ha ostobákkal tölti az idejét, mondta egy nagyképű piás, Ernest Hemingway, aki ugyan fejbe lőtte magát, de mégiscsak a piálásba halt bele. Sok ostobával tölthette az idejét és biztos nem volt legjobb barátja.

De ez csak hülye maszatolás, hogy mi mások – az ostobák, bürokraták, az inkompetens politikusok, a romló életszínvonal, vagy az afrikai sáskajárás – miatt isszuk a sört nyakló nélkül. Egy fenét! Szeretünk sört inni, és kötekedni a másikkal, mert annak ellenére, hogy a szabadság a legfontosabb mindkettőnknek, majdnem mindenben különbözik a véleményünk. Például neki a film a művészet, nekem az irdodalom. De nem csak ezekben, nem meggyőzhető egyikünk sem, hanem semmiben – már csak azért azért sem, mert ezzel bosszantja a másikat.

Ez a legjobb barátok között megengedhető cukkolás, melynek boldog hallgatósága a kocsma közönsége is olykor, soha nem végződött öri-hariban, de még csak sértődöttségbe sem. Harminc éve mondunk ellent egymásnak és bár Gabikám feje néha belilul, de ilyenkor lehúzza a keze ügyében lévő korsó tartalmát és visszavág. Nem az üres korsóval persze, hanem verbálisan. Újabb söröket rendelünk és kezdjük előlről.

A legjobb barátom persze nem alkoholista, ezt általában a hatodik sör után beszéljük meg, ha nekem egyáltalán sikerül addig eljutnom, mert szerinte én már nem bírom az alkoholt és hamar berúgok. Szóval isszuk a sört, mindig csak sört, néha nekem lecsusszan egy Unicum is, de barátom csak sört és mindig megbeszéljük, hogy mi tulajdonképpen nem is vagyunk iszákosok, csak a sör szerelmesei. Erre a tizedik sör után jövünk rá, de akkor már mindegy, úgyis záróra van.

 

A legjobb barát persze másképp látja. ITT elolvashatod, hogy hogyan!