Sör és lövészárok

Mire a hiány elérte a lövészárkokat, a legtöbb katona tudta, hogy lehet alkoholhoz jutni. A megszállt területeken vásárolták, lopták vagy egyszerűen rekvirálták. Azonban minél tovább tartott a háború, annál inkább tértek át a német katonák a sörről a pálinkára vagy a borra. Már nem az élvezetről volt szó, hanem a mámorról, a rémület tompításáról.

Ennek kapcsán írta Arnold Zweig „Erbildung vor Verdun” című regényében: „Nők nélkül is lehet háborút viselni, lőszer, de még állások nélkül is, de nem dohány és biztosan nem alkohol nélkül.”

A brit katonák rumot, a franciák vörösbort, az oroszok vodkát ittak. A német katonák napi fejadagját fél liter sörben, negyed liter borban vagy nyolcad liter pálinkában állapították meg. Az alkoholfogyasztás, amelyet tulajdonképpen drákói szigorral büntetni kellett volna, ehelyett jól bevált eszköz volt a lövészárokban lévő csapatok kordában tartásában.

A háború és az alkohol közötti kapcsolat vége nem látszik. A kijózanító következtetés továbbra is az, hogy az emberiség valószínűleg mindig háborúban áll majd valahol. A háború alatt az emberek mindig arra fognak törekedni, hogy ne őrüljenek meg a káosztól és az erőszaktól. Ezért ahogy a múltban, azonképp a jövőben is, a sör és az alkohol valószínűleg mindig is a háború nélkülözhetetlen része marad. Jutalomként, ételként, motivációként és terápiaként a háború őrültsége ellen.