Száz sör

Azt is tudom, hogy akármennyit is ihatnék, nem unnám meg soha a sört, mert ha az ember a sör szerelmese, akkor minden sörnek örül. Soha nem tud betelni vele és érzelmeit az sem borzolja fel, ha néha egy-egy sör nem elégíti ki a vágyait. Mert minden szellemes hasonlat ellenére igenis időnként a sör csalfa, és ha nem is lép félre, de félrevezeti rajongóját, nem azt az arcát mutatja, amit az megszeretett benne. 

Ennek ellenére az igazi szerelem minden sörre kiterjed, mindaddig, amíg a sör nem okoz csalódást. A csalódás legfőbb előidézője, hogy az ember sokszor többet vár el a szerelmétől, mint amire az képes. Egy sörbe többen is szerelmesek lehetnek, de ez a sör szerelmesének nem okozhat csalódást, hiszen csak a legelvetemültebb sörkocka – akinek a sörösüveg sohasem gömbölyű – gondolhat arra, hogy egy sör csak az övé lehet. Nem lehet féltékeny, mert a sör igazi szerelmese sohasem monogám, és persze nem várja el ezt a sörtől sem. 

Az öröm – azaz ebben az esetben helyesebb kifejezés a söröm – ugyanis akkor is őszinte, ha nagyon sokan szeretik ugyanazt. Mert természetesen a sörnek is az az öröme, ha szeretik. Az igazi szerelmes örül, ha szerelme másoknak is odaadja magát, hiszen az mindenkinek jó, ugyanis így lesz tökéletes a sör és az élvezet is.