Iszik a katona

A második világháború idején, Franciaországban a német megszállása magában foglalta az ország legbecsesebb bortermelő területeit – Burgundiát, Bordeaux-t és Champagne-t is. A nácik a megszállás idején átlagosan napi 900 000 palack bort és pezsgőt rekviráltak. A francia borászok kifosztását Hermann Goering felügyelte, aki miközben gondoskodott saját borospincéjének feltöltéséről, vagonszám indított borszállítmányokat Németország felé.

Ars poeticáját nem nagyon titkolta. Amikor a Franciaországban garázdálkodó katonáit megvédte, lelkismeretfurdalás nélkül arra hivatkozott, hogy „régebben a rablás szabály volt a háborúban, a lehetőség, hogy az ellenséges állam polgárait kifosszák és kizsákmányolják”. A fegyvertelen civilek – más lehetőségük nem lévén, igyekeztek kicselezni a németeket.

Champagne-ban a termelők kétségbeesetten rejtegették értékes készleteiket. Erőfeszítéseik azonban nem tudták visszatartani a németeket attól, hogy éjjel-nappal dézsmálják a szőlősgazdák pincéit. A francia pezsgőből becslések szerint kétmillió üveg pezsgőt loptak el a megszállás első kaotikus hónapjaiban.

Egyes termelők ellenálltak azzal, hogy a rossz bort átcímkézték jónak, felvizezték a jó bort, rossz dugót használtak, és még a Németországba szállított hordókban is az utolsó pillanatban vízre cserélték a bort.

Ugyan a megszállók olykor fizettek is azért, amit elfogyasztottak, de mivel a márka értékét a háború előtti érték ötszörösében határozták meg, ez lényegében  „legalizált rablásnak” minősült, ahogy ezt az egyik termelő keserűen jellemezte.