Olvasási idő: 4 perc

A Baden-Württemberg-i sörgyár folyamatosan fejlődött és rövidesen az egyik legnagyobb és leghatékonyabb sörfőzde lett a tartományban. Külön érdekesség, hogy az Eichbaum ma Mannheim legrégebbi cége, amelynek alapítása óta, mindig itt volt a székhelye, és ma is fontos tényező a város gazdasági és kulturális életében. A fejlődés persze nem mindig volt töretlen, hiszen alig tíz évvel az alapítása után 1689-ben kirobbant a Pfalz örökösödési háború, melynek éveit tetszhalottként töltötte egészen az 1697-es békekötésig. Ekkor az új választófejedelem Johann Wilhelm a háború elől elmenekülteket visszatérésre szólította fel. Ezt követte Mannheim, harmadik alapítása és újjáépítése, mellyel a „Zum Eichbaum” ismét elkezdhette működését.

1885-ben az Eichbaum bemutatkozott az Antwerpen-i a világkiállításon és aranyérmet nyert. Azonban a fő értékesítési területe ennek ellenére megmaradt a régióban, de a szállítottak sört távolabbi német területekre és Franciaországba is. Az 1886-1887-es pénzügyi évben haladja meg a termelés először a 100 000 hektolitert.

Az első világháborút követően a Németországra kirótt hatalmas jóvátételi kötelesség arra indította a vállat vezetőséget, hogy együttműködési szerződést kössön a Worms-i „Werger-Brauerei AG”-vel. A két sörfőzde 1929-ben „Eichbaum Werger sörfőzdék AG” néven egyesült.

Az 1940-es években Mannheimet 150 alkalommal bombázta a szövetségesek légiereje – 1945 májusára a város épületeinek háromnegyede elpusztult vagy károsodott, így a lakóegységek fele használhatatlanná vált. Az ipari üzemek meglepő módon kevésbé szenvedték meg a pusztítást, mint a lakóépületek. Az Eichbaum sörgyárat csak egyszer 1941. májusában érte légitámadás. A háború után azonban a nyersanyaghiány miatt csak lassan indult meg a termelés, de ennek ellenére 1951-re elérték a 100 000, majd 1955-re a 200 000 hektoliteres évi termelést.

Az Eichbaum – bár többször is gazdát cserélt – mindig megmaradt független sörgyárnak és mint ilyen igen gyorsan reagált a piaci kihívásokra. Így elsők között figyeltek fel az ún. „export” típus népszerűségének hanyatlására és dobtak a német piacra pils típusú sört. Eichbaum Pilsener csomagolása is szakított a hagyományokkal a kengyelzáras (csatos) üvegeket a korszerűbb koronazárra cserélték. Már 1953-ban a eladásaik 45 százalékát ez a sör adta. De hasonló sikereket mondhat el magáról 1969-tól a következő új termék az „Ureich Pils” – mely 0,33 literes speciálisan kialakított, elegáns üvegben kerül forgalomba. A siker felülmúlja a várakozásokat: az első évben több mint 10 000 hektolitert értékesített belőle, 1973-ban, a kibocsátás több mint háromszorosára nőtt és már 1976-ban meghaladja az 50 000-hektolitert.

Az Eichbaum ma is ügyel, hogy a termékei innovatívak legyenek és igyekeznek elébe menni a fogyasztói igényeknek. Ilyen különlegességnek számít a Eichbaum Red Bier, vagy a különlegesen erős Eichbaum Stout valamint a közkedvelt Valentinus szűretlen búzasör. A sörökről további információk itt olvashatók.