Olvasási idő: 2 perc
Az addigi aprócska sörfőzdékhez képest egy nagy sörgyár tervei körvonalazódtak. De nem csak a méretben mertek nagyot álmodni a pilseniek, hanem az addig csak télen főzött alsóerjedésű sör folyamatos főzését célozták meg nagyratörő terveikben. Hogy megértsük a feladat nagyságát, tudnunk kell, hogy akkoriban – bár az erjedés folyamatát többé-kevésbé ismerték – nem állt rendelkezésre a sörfőzéshez elkülönített élesztőkultúra, az erjedés beindításához többnyire öreg sört használtak. Megoldatlan volt az is, hogyan biztosítsák az alsóerjedésű sörök tárolásához szükséges alacsony hőmérsékletet.
A gyár építésével Martin Stelzert bízták meg, a sör megalkotásához egy bajor sörfőzőmestert Josef Grollt szerződtették, aki jelentős hírnévre tett szert az élesztőfajtákkal folytatott kísérletei nyomán. A nagy ötlet az volt, hogy a gyár területe alatt levő 14. századi pincerendszerben felfedezték a sör tárolásának lehetőségét. Az erjedő sör igényelte 5-9 fok közötti hőmérsékletet jégvermek kialakításával biztosították, melyeket télen a környék tavaiból kivágott jégtáblákkal töltöttek fel. Így biztosítani tudták az alsóerjedésű sörök lágerolásához, azaz a hosszantartó erjedéshez, az alacsony hőmérsékletet. A pihentetés alatt nemcsak a sör erjedt le, de az élesztő is leülepedett a hordók aljára. A módszerrel addig nem tapasztalt tisztaságú sört sikerült előállítani.
A sör első csapra verésére Pilsen főterén került sor 1842. október 5-én.
A Pilsner Urquell (Pilseni Ősforrás) márkanevet 1898-ban jegyezték be. Erre azért is volt szükség, mert egyre többen próbálták – több-kevesebb sikerrel – utánozni az eredeti pilseni sört, melyet valamennyi nagyüzemi sör ősének tekinthetünk.
