Kukorica a sörben

A kukoricasör ősi dél-amerikai gyökerekkel rendelkezik, már az inkák előtt is ismert volt. A legismertebb, általánosan ismert kukorica sör a chicha, amelyet az Andok régiójában főztek, de Dél-Amerikában, különösen Peruban ma is megtalálható. A wari kulturában a kukoricasört nők főzték. Az i.sz. 600-1000 években Mexikóban a Tesguino néven ismert kukoricasört szent italként ismerték, és gyógyításhoz is használták.

A bevándorlók természetesen a letelepedés kezdete óta használtak kukorcát a sörfőzéshez. Még a németek is fittyet hánytak a Reinheitsgebotra, hiszen a keleti part éghajlata nem kedvezett az árpa termelésnek. Az import maláta viszont meglehetősen megnővelte volna a költségeket. Így aztán abból főztek sört, ami hajlandó volt szénsavas erjedésre. Ígylett  söralapanyag a kukorica, a sütőtök, a gyümölcs és más gabonafélék, amik megtermettek az ottani éghajlaton.

Idővel aztán Amerikában is meghonosították a különféle árpafajtákat is és bár nem tűnt el teljesen a kukoricasör, de ez jellemzően megmaradt a házi sörfőzőknek. A kukorica – és a rizs – pedig visszaminősűlt adalékanyaggá, melyet elsősorban költséghatékonyság miatt használtak. Emellett azonban a kukorica használatával rendkívüli fokú világosságot érhetnek el a színben, tiszta, halvány söröket hozhatnak létre, édes simasággal, kevesebb kalóriával, valamint könnyedebbízekkel.

Az utóbbi években a kukoricát több craft sörfőzde is felfedezte, elsősorban pilsnerek világos lágerek és pale ale-k főzéséhez használják. Nyilván nem lesz mindenkinek ez a sörkülönlegesség a kedvence, de azért ne feledjük, hogy ma már a kukorica számos belga, brit és amerikai sörben, valamint sokféle lager sörben is szerepet játszhat és ízei semmiféle rokonságot nem mutatnak a ízetlen nagyüzemi lágerekkel!