Olvasási idő: 3 perc
Ám az is statisztikai tény, hogy a szabad idejük egy számottevő részét a kocsmában töltő, szívesen italozó munkavállalók sokkal könnyebben és gyorsabban találnak új állást, ha elbocsájtják őket, mint józan életű társaik. Nem vitatjuk,össze lehet jönni teniszklubban, dalárdában, jógatanfolyamon, testépítő edzőteremben, vagy bárhol másutt is, és ezekben a társaságokban is lehet állásajánlatokat kapni, vagy munkalehetőségekről hallani, de a kocsmában a legnagyobb erre az esély.
A történelem is azt bizonyítja, hogy a kocsma mindig is a munkaerőáramlás fontos színtere volt. Gondoljunk csak bele, hogy az útrakelő hajók legénységét mindig is a kikötői csapszékekben lebzselő tengerészekből toborozták. Igaz nem ritkán a delikvenst jól leitatták és csak mikor magához tért, a hajó már messze a nyílt vízeken haladt, ahonnét már nem volt visszaút.
És ha hiszik, ha nem, a középkori magyar falvak első italmérő helye a malom volt. Amíg az őrletésre várakoztak az emberek, addig pohárral a kezükben szervezték a helyi gazdaságot, osztották meg a munkát, illetve az információkat, hogy melyik gazdánál mennyi a napi bér és ad-e járandóságként sört a béreseinek.
A városokban a munkájuk végeztével a törzshelyükre betérő munkások, tisztviselők, vállalkozók jobban ismerik egymást, mint a személyzetis, mai nevén humán erőforrás menedzser. Ha valahová ember kell, a sör kocsmában tudják, kit kell kérdezni, kinek kell szólni, ha bármilyen munkáskézre van szükség. De művészek kapnak megrendelést így egy sör mellett, zenekarok jutnak lehetőséghez poharazgatás alatt és alkalmasint kéziratok találnak kiadóra így.
Ezért, ha manapság a kocsmák, sörözők bezárásáról érkeznek a hírek, az egy lépés egy szomorúbb, elmagányosodóbb társadalom felé. Az otthon megivott üveges sör sohasem lesz olyan jó ízű, mint a vidám cimborákkal, kolllégákkal a sörözőben, a dumálás közben elfogyasztott csapolt sör és nehezebb új munkát is szerezni egy otthoni zugivóknak, mint kocsmajáró, állástalan ismerőseiknek.
