Olvasási idő: 2 perc
Azaz Budweiser néven valami „csehet” főztek a Missouri állambeli St. Louisban, amire – talán mondanunk sem kell – nem kérték a csehországi České Budějovice – német nevén Budweis – önkormányzatának engedélyt. Az amerikai Budweiser – annak ellenére, hogy csak halvány földi mása volt az eredetinek – hamarosan az Egyesült Államok legkelendőbb sörévé vált.
Mondanunk se kell, hogy számos amerikai sörgyár is hasonlóképpen járt el és a láger, mire kihirdették a száraztörvényt, az ország elsöprően legnépszerűbb sörtípusa lett. Gyakorlatilag a láger dömpingje hazavágta a tradicionális amerikai – elsősorban ale típusú – söröket. A tendencia nem változott a szesztilalom feloldása után sem, az átlag amerikai a híg, amerikai lágereket itta.
Aztán amikor kirobbant a sörforradalom a „craft” sörfőzői hátat fordítottak a lágereknek és bivalyerőstől, az agyonkomlózottig, a vadélesztősöktől a ködösig, a brettől, az imperial stoutokig mindenféle sörökkel megpróbálkoztak. A láger élesztők, pedig valahol ott száradtak a kézműves sörfőzdék raktáraiban. Így volt ez egészen az utóbbi évtized közepéig, amikor – néhány kivételtől eltekintve – az ale-ek iránti rajongás alábbhagyott.
Ezzel párhuzamosan viszont ismét megnőtt az érdeklődés az ászoksörök, elsősorban a pilseni típusúak. A lágerek között természetesen ott találjuk a német típusokat is, de az igazi menőség a cseh láger és már nem csak a pilseni, hanem a tmavý és a polotmavý is. Az amerikai közönség pedig hálásan fogadta ezeket a gyakran csehországi alapanyagokból készített söröket.
