A német búzasör

A búzasör minden bizonnyal egyidős az árpasörrel, sőt valószínűleg az összes többi gabonából készült sörrel, melyből őseink sört főztek. Tekintettel azonban, hogy a legalkalmasabb gabonafajtának a sörfőzéshez, az árpa bizonyult, ezért Európában ez terjedt el leginkább. A búza felhasználását a sörfőzéshez sokfelé, abból a megfontolásból is tiltották, hogy legyen elegendő alapanyag a kenyérsütéshez. Van végül egy sokkal racionálisabb magyarázata is annak, hogy a búzasör nem terjedt el jobban: csak búzából régebben nem tudtak sört főzni, a gondot az jelentette, hogy a búzának az árpához képest szinte hiányzik a héjszerkezete, és igen magas fehérjetartalma, ez pedig a középkor sörfőzőit megoldhatatlan probléma elé állította.

A búzasör lehet világos és lehet barna is. Németországban Weissbierként vagy Weizenbierként ismerik – előbbi Bajorországban, míg utóbbi az ettől északra fekvő területeken használatos. A Berliner Weisse szintén német búzasör,a dél-német búzasörhöz hasonlóan a „Berlini Fehér” sörcefréje búza és árpamalátából készül, bár a berliniek csak negyed annyi búzamalátát használnak a sörfőzéshez és épp úgy ahogyan Dél-Németországban, a berlinieknél is a sör utóerjesztés után kerül palackba.

A jelentős különbség köztük, hogy a „Berlini Fehér”-be juttatott tejsavbaktériumok hatására a palackban egy második erjedési folyamat is megindul. Ez a második erjedési folyamat a sörnek enyhén savanykás ízt kölcsönöz, aminek tulajdonképpen a „Berlini Fehér” frissítő erejét köszönheti.

A német búzasöröknek két fajtája van. Az élesztős búzasör (Hefeweizen): ennél a búzasörfajtánál előre szigorúan számításba veszik a palackban történő erjesztést a fennmaradó extrakt és az élesztőmennyiség beállításával, ennek megfelelően az a sörfajta különös pontosságot igényel a sörgyártás ászokolási fázisában, valamint a szűrt búzasör (Kristallweizen) amely egy szűrt, tükrös búzasörfajta.