A magyar porter

Bár nincs kétségünk affelől, hogy annak idején – az ár alapján 1970 körül –, nem csináltak a Kőbányai Sörgyárban abból nagy ügyet abból, hogy attól, hogy egy alsóerjedésű sör barna, attól még nem porter. Ehhez még a 18 Balling fokos szárazanyagtartalom sem elég – a porter névre bizony csak egy felsőerjesztéssel készített sör méltó. Bár, ahogy címkén látható nemes hölgyet és urat elnézem, azt hiszem a porter szó jelentésével sem igazán lehettek tisztában, vagy csak szartak rá. Ettől persze a sör még jó is lehetett!

Igaz, létezik azonban a porter sörnek egy igencsak elterjedt, alsóerjedésű változata, ez a balti porter. A balti porter sikerét Nagy Péter orosz cár angliai útja alapozta meg. A cár Londonban kóstolta az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő portert és rögtön rendelt is belőle egy szállítmánnyal, hogy otthon is élvezhesse. A híres angol sör nagyon népszerű lett a pétervári arisztokrácia körében – a pórnép számára megmaradt italnak a vodka és a kvasz – és később II. Katalin is rendszeresen rendelt belőle az udvar számára.

A siker hatására a 18. században az egész Baltikumban elterjedtek az angol porterek. Amikor a 19. század elején, a Napóleoni-háborúk idején, a franciák blokád alá vették a Baltikum kikötőit, az angolok számára ennek a piacnak egy időre befellegzett. Különösen azért, mert a helyi sörfőzők is nekiláttak a sűrű, fekete sör főzésének. Idővel aztán a 19. században egy-két kivétellel az összes főzde a klasszikus felsőerjesztésű porterek főzéséről átállt az alsóerjesztésre.

Az alsóerjesztésű balti porter ma is elterjedt sörtípus a Balti tenger partján fekvő országokban. Többek között főzi a finn Sinebrychoff, az orosz Baltika, a svéd Carnegie, a lett Aldaris, a litván Utenos is. A legnépszerűbb azonban Lengyelországban, ahol a legnépszerűbb sörfajta a szokásos világos lágerek után. Nem csak a kisebb, független főzdék főzik, hanem a két legnagyobb sörgyártó, a Żywiec és az Okocim is.