Olvasási idő: 2 perc
A reggelek Magyarországon a szempattintó pálinkákról szólnak leginkább. Ez a szokás egyaránt ott gyökerezik a városi munkásság és a falusi parasztság szokásaiban, csak miközben a vidékiek többnyire saját főzésűt, a városiak inkább boltit fogyasztanak reggelente. A pálinka felhajtása egy pillanat, munka előtt márpedig nincs idő a kvaterkázós sörözésre.
A délelőtti sörivás polgári szokás, vagy mindenképpen valamiféle úri huncutság. Eltekintve a másnaposság ellen legurított söröktől, többnyire azok engedik meg maguknak, akik nem szigorú munkarendben dolgoznak. Ezért nem véletlen, hogy a korai időpontú sörözés főleg hétvégi, vagy szabadnapi tevékenység. A hétköznapok sörivása elsősorban a munka utáni kikapcsolódás része. Nem véletlen, hogy amikor még voltak gyárak, azok körül mindig akadt kocsma szép számmal.
Tapasztalataim szerint a legtöbb sörivónak felfedezhető valamiféle rendszer, mondhatni valamiféle órarend, az ivás idöpontjának megválasztásában. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy bármikor, amikor úri kedvük úgy kívánja, elkezdjenek sörözni.. Barátom például csak ahhoz ragaszkodik, hogy délután kettőnél korábban nem nyúl sörhöz. Én viszont vagy korán nekivágok a korhelykedésnek, vagy csak kora este iszom szívesen.
Neki a szombat délután a kedves időpontja, nekem meg a hétvége inkább a csendes kontemplációé, a befele forduló otthoni sörözéseké. Szerencsére azért mindig van a hetirendünkben egy metszéspont, amit a közös sörözésnek szentelünk. Arra azonban mindig ügyelünk, hogy legyen időnk, mert az elkapkodott sörözés, ha ketten nem jutunk el a tucatnyi sörig, mit sem ér, függetlenül attól, hogy milyen napon, milyen napszakban támasztjuk a pultot, vagy emelgetjük a korsót.
